A mentőállvány alapvető műszaki jellemzői a következők:
Maximális terhelés: 200 kg – 500 kg
Összecsukott hossza: 141 cm
Hossza meghosszabbítva: 222 cm
Kézi fogantyúerő: ≤ 500 N
Drótkötél hossza: 20 – 50 m
A mentőállványt elsősorban mély kutakban vagy zárt terekben végzett mentési műveletekhez használják. Szerkezete egy fő tartókeretből, egy kétpontos biztonsági kampóból, egy teljes testre kiterjedő biztonsági hevederből, egy mentőemelő mechanizmusból és egy visszahúzható zuhanásgátlóból áll.
A készülék nagy szilárdságú, könnyű ötvözetből készült visszahúzható lábakkal rendelkezik, 10-nél nagyobb biztonsági tényezővel büszkélkedhet; a lábak alapja védő biztonsági lánccal van ellátva. A csörlő önzáró mechanizmussal van felszerelve mind fel-, mind leszálláshoz, ezzel biztosítva az emelőkötél biztonságát. A mentőállványokat széles körben alkalmazzák olyan területeken, mint a tűzoltás, az önkormányzati szolgáltatások és a sürgősségi mentési műveletek.
Az emelőkábel egy speciálisan gyártott rozsdamentes acél drótkötélből áll, amelyet a kiváló rugalmassága és a korrózió vagy a kenés hiánya okozta sérülésekkel szembeni ellenállása miatt választottak ki.
A mentőállvány alkalmas magasban, sziklákon és zárt térben végzett műveletekhez.
A zárt terek gyakori példái közé tartoznak a különféle tárolótartályok, edények, reakcióedények, vasúti tartálykocsik, hajókabinok, zárt szállítófolyosók, föld alatti vezetékek (például kábelárok), füstelvezetők, alagutak, gabonasilók, gödrök, függőleges aknák, cellulóz kádak, szennyvízmedencék, csatornák, szennyvíztartályok, csatornák, szennyvízkutak, szennyvízcsatornák. E helyek többsége olyan telephely, ahol a munkát rendszertelenül vagy nem folyamatosan végzik.